A közösség fogalma nem áll távol egy elektronikus zenét kedvelő egyéntől, de tudnunk kell ismerni a határokat és körvonalakat, ha szükségét érezzük, hogy kilépjünk, akkor képesek legyünk megtenni. Ehhez elengedhetetlen, hogy önmagunkkal tisztában legyünk, egyedül vagy mások részvételével, az szinte mindegy. A Self Groove ezt segíti elő, mindezt a számunkra legkedvesebb zenei közeg atmoszférájának megnyitásával, utat teremtve a zene által is kialakított belső világunkba, mely az átjáró is egyben más(ok) világába. Az alapítókkal, ötletgazdákkal beszélgettünk az SG lényegéről, indíttatásáról, elképzelt jövőjéről. Fejér Balázs (Naga) mentálhigiénés segítő, dj és Sebő Tamás szakpszichológus, tanácsadó adott nekünk választ a kezdetektől egészen a jövőképig.
Self:
Kik vannak benne és milyen részről ebben a kezdeményezésben? Talán a kérdésen belül is a legfontosabb, hogy kik az alapjai a Self Groove csoportnak!
Balázs: Nekem az SG felkínált, különleges kapcsolati tereket jelent, s ennek maga az elektronikus zenei közösség a legtágabb rétege. Akik kínáljuk, és akiknek kínáljuk, kisebb-nagyobb mértékben ide tartozunk vagy tartoztunk. Ám a legfontosabb konkrét tereink az önismereti csoportok, illetve az SG-t ‘üzemeltető’ stáb. Ez egy önkéntes, baráti erőtér. Vannak, akik egy-egy csoport után csatlakoztak személyiségükkel és munkájukkal gazdagítva minket, mások professzionális segítők, pszichológusok vagy mentálosok, akik magukénak érzik ezt az új megközelítést. Különféle területekről érkezünk, s ide adjuk, amit az elektronikus zenei élmény bennünk szakmailag és emberileg megmozdít. Épp Tamás volt az egyik első csatlakozó.
Tamás: Én úgy érzem, hogy a csapat gerincét olyan önkéntesek alkotják, akik az elektronikus zene világában szeretnék megtapasztalni a szubkultúra közösségi alapját, ami nem csak a bulik tetőfokán érezhető, hanem a mindennapokban is. Közös igényünk volt megfogalmazni, hogy mit keresünk ebben a közegben, és mit kapunk tőle. Ezt a palettát igyekszünk tudatosítani és bővíteni magunkban és másokban is.
Balázs: Igen, valahogy ez a mély összekapcsolódás vagy azonosság érzés, ami a bulikban jelen tud lenni, egy-egy csúcsponton, az SG-ben megformálhatóvá, valóság-közelivé és talán gyógyító erőforrássá változik.
Mikor és milyen indíttatással indult el a Self Groove?
Tamás: A kezdeti beszélgetéseink alkalmával azt érzékeltük, hogy a techno party-k közönsége nincsen megszólítva az emberi lélek oldaláról. Nagyon sok élményt generál ez a világ, de ezek a tapasztalások aztán nehézkesen kerülnek a helyükre. Nem tudatosul az egyénben, hogy mitől volt jól vagy épp rosszul egy-egy buliban, holott ezek a válaszok nagyban segítenék a lelki fejlődést. Erre kívántunk terepet biztosítani.
Balázs: Valamikor 2014-ben, mentálhigiénés hallgatóként jött az ötlet, hogy egy kísérleti önismereti csoportot indíthatnánk a techno és a személyközpontú szemlélet, az encounter-csoport élményt összekapcsolva. Csoporttársam, Vikár Pendzsi a személyközpontú szempontotokat, én a klubvilág témáját adtam az elképzelésbe, mondhatni évtizedes játszótársak vagyunk a technóval. Jóleső meglepetés volt megérezni az érdeklődést, nyitottságot és főképp a bizalmat, amit kaptunk. Egyáltalán nem magától értetődő ismeretlenül elköteleződni egy több hónapos folyamatra. Talán érdemes kicsit mesélni a csoport műfajról vagy a személyközpontú gondolatról, mert ezek sem feltétlenül magától értetődőek.
A csoport emberek spontán világa, mely egy adott időre az együtt maradás mellett dönt egy konkrét vagy általános cél miatt. A mi csoportunkban ez a cél a kapcsolat, a változás, az érzelmi fejlődés elősegítése, röviden az önismeret. A magamra tekintő kamera megmozdítása. Egy mini-univerzum egy-egy alkalommal és alkalmak folyamatában is, az alapja tisztán a résztvevők személyisége, témája az, ami éppen ‘felül van’, ami épp mondható, a dinamikája az egymásra való reakció. A keretek fontosak, de kevés van belőlük - a titoktartás, a facilitátorok jelenléte (a folyamat kísérői), a rendszeres kiszámítható és biztonságos találkozás - ezek mind azt támogatják, hogy miután túléltük a születést, a rémületet, hogy szabadok vagyunk és, hogy éppen az lesz, amit a helyzettel kezdünk, végül létre jöhet valami nehezen visszaadható gyógyító erő, ami az összetartozással és a bizalommal kapcsolatos.
A személyközpontú gondolat pedig kábé arról a meggyőződésről szól, hogy kompetensek vagyunk az életünkben, autonóm és szabad módon változni, fejlődni képesek, csak elfogadó, hiteles és biztonságos térre van szükségünk ehhez. A családunk jó esetben már megadta ezt az élményt, ám úgy tűnik, a felnőtt kor elején is jól jöhet valami emlékeztető erről a bizalomról.
Visszatérve az SG-re, lényegesnek gondoljuk azt is, hogy a magunk részéről kimoccanjunk a techno = drog és krízis címkézésből. A segítői szakma hagyományosan ebből a szögből ‘fotózza’ az elektronikus zene jelenségét, elég kevesen látják egyben, vagy kevesen látják belülről. Mi inkább a személyiségre, bővülésre, kapcsolatra helyezzük a hangsúlyt. Abból indulunk ki, ami szerintünk eleve adott a techno világában - teamünk Anna tagja ezt ‘önkíváncsiságnak’ nevezte. Nekem jobban is tetszik az önismeretnél vagy személyiségfejlesztésnél. A nevünk azt üzeni, hogy eltérő tartalmak lehetnek egyben - a Self a személyiség magjára utal és arra, hogy önmagunktól, saját forrásainkból, kényszer nélkül merítünk, a Groove pedig az egész örömteliségét, spontaneitását és persze a zenét és táncot idézi fel. Egy friss, formálódó történet ez, nincs előzetes mintánk rá, hogyan kell ezt csinálni.
Ennyi idő távlatában mik a tapasztalataitok, érdemes volt bele vágni a projektbe?
Balázs: Feltétlenül. Nem gondoljuk, hogy mindenkinek való vagy nélkülözhetetlen, amit kínálunk, mint a zenében mondjuk a lábdob. Ez inkább egy lehetőség, ami gazdagabbá, teljesebbé teheti az elektronikus zenei élményt, összekapcsolhatja más területekkel, az önképpel, a kapcsolataink alakulásával. Ha meg valaki bajban van, a segítség is elérhető. A csoportfolyamatokban hosszabb ideje résztvevőktől nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik, látjuk, hogy fontossá vált nekik a csoport, az önismeret, önkíváncsiság, a fejlődés, hogy barátságok alakultak, és ezt nagyon jó látni. Saját bevallásuk szerint a kommunikációban, világuk kifejezésében sokat fejlődtek, és abban, hogy ez oké, hogy ez igenis vállalható. Jobban tudnak figyelni a másik emberre, valahogy a csoport változást generál a tagjai életében.
A közösség erős gyógyító erő, a csoportban ez pillanatról pillanatra, illetve sok hónapos folyamat során jön létre, de általában a techno világban is hozhat valami új élményt, ha egyre több csapat vagy szervező érti meg, ami itt elindult. Rajtunk múlik, nincs semmi kötelező ebben. Úgy tűnik, igenis van egy réteg az elektronikus zenében, aki örömmel fogadja ezt a lehetőséget. Talán inkább jellemző, hogy 30 körül kezdjük feltenni azokat a kérdéseket, amikhez az SG kiváló ‘játszótér’, persze a húsz éves frissen technózókat is szívesen látjuk.
Tamás: Én úgy, látom, hogy az általunk feldobott “Self Groove” labdát, sokan és nagy lelkesedéssel csapják le, az egyszerű résztvevőktől az előadókon át a szervezőkig, kialakítva ezzel egy diskurzust a témáról. Ennek a zsizsegésnek a csatornája a mindennapokban az online csoportunk a “Self Groove Tér”. Ezt a FB csoportot figyelve azt mondom, érdemes volt beleállni a kezdeményezésbe, és még inkább üdvös tovább csinálni.
A közösségi, csoportos foglalkozás bizonyos szinten még távol áll a társadalmunktól, főleg az elektronikus szubkultúránkban. Van fejlődés jó irányba? Kezdünk nyitottak lenni egymás felé?
Balázs: Ma olyan tudásunk és eszközeink vannak, melyek egy generációval korábban elérhetetlenek voltak széles körben. Ahogy az önismeret mélyül, sokszor megjelenik a düh a családunk felé, ami oké lehet, csak tudjuk, hogy ők annak idején úgy tudták ‘megoldani’ a helyzeteket. Ugyanakkor az új erőforrások mellett eddig ismeretlen stresszorok és nehézségek is fellépnek persze. Ez egy zajló csata a nehézségek és az erőforrások között, ez a felnőtt élet. Nagyon jó a kérdésed.
Eleve már a ‘foglalkozás’ szó mögött is egy beidegződést érzek, hogy át kell adnom magam valami megszerelésnek, iskolának, ahol engem jól korrigálnak vagy kiokosítanak. Szerintem a kulcs a saját megoldások, a saját források elérése. A világ, mint saját élményem. A fiatal felnőtt életszakasz kritikus időszak, s mintha kevés figyelmet kapna, és a tökéletes megoldás vagy kapunyitás mintha minimum elvárás volna. Ez egy nehéz és feszültségektől villámló folyamat. Órákig lehetne beszélni arról, hogy ebbe miért és hogyan illeszkedik a techno-élmény.
Az elvárás az, hogy tudni kellene párkapcsolatokat nemcsak mindig indítani, hanem fenntartani, a munkában, versenyhelyzetekben sikeresnek lenni, eleget tenni a látszatok és homlokzati megjelenítés növekvő követelményének és e kihívások között rám jellemző, komfortos egyensúlyt, arányt kialakítani. Okénak érezni magam, miközben óriási a szorongás, hogy oké-e ez az egész, mit szólok magamhoz, ki mit szól hozzám. Aztán gondozni, gondoskodni is tudni kellene, vagy ójaj - felelősséget vállalni, nekiszentelődni valaminek. Esetleg egy nagyobb egész részeként békét vagy spiritualitást megélni.
Ebben a fiatal hömpölygésben formálódik, hogy hogyan bánok majd magammal és a világgal. Ehhez azt hiszem nem tanfolyamra, hanem bizalomra van szükségem. A jó csoport alapélménye éppen ez. És ehhez a bizalomhoz magammal és a társaimmal kell kapcsolódnom egy szélvédett, tétmentes térben. A csoportozás a huszadik század borzalmas traumáira adott egyik nagyszerű válasz vagy találmány. Sajnos valóban, mifelénk kevésbé használjuk ezt az erőforrást, mifelénk ugyanis a bizalmatlanság és a vezéreltség a domináns tendencia. Egy agyon-traumatizált társadalomnak tűnik a miénk, s a techno egy ösztönös öngyógyítási kísérlet, népi gyógyászat.
A techno egy népi játék, önmagában is autonóm terület, saját logikával és normákkal, sokan itt éljük meg, hogy önmagunk lehetünk, de ez komoly kérdéseket is felvet. Épp erre az autonómiára és kapcsolódási igényre építünk és szeretnénk a bizalom, folytonosság és egyensúly gyógy-erejét hozzáadhatóvá tenni. Mindenkivel történik valami fontos a csoportok alatt, van, akinek pici és pillanatnyi az élménye, van, akivel megfordul a világ, de együtt vagyunk. Igen, nyitottabbak leszünk és elkezdünk tudni kérdezni és érdeklődni. Kezdjük elhinni, hogy ha engedjük, akkor az emberi lét meglepő, mély és igazi élményeket tartogat - fontos, hogy tudjunk róla, hogy ha most épp szarul is vagyok, ez akkor is lehetséges, elérhető. Közben az is fontos, hogy a mi csoportjainkon nincs semmilyen nyomás, ha valakinek úgy esik jól, négy hónapig hallgathat, vagy csak figyelhet. Lehet, hogy neki erre van szüksége. Az SG-ben a teljesen természetes, spontán folyamatokban bízunk, csak megsegíteni szeretnénk azt.
Tamás: Hát igen... A körben ülő emberek csoportjáról még sokszor a kifigurázott amerikai filmekből ismert önsegítő csoportok jutnak a legtöbb fiatal felnőtt eszébe. Ezek a sztereotípiák szerencsére repedezni látszanak. Egyre többen kíváncsiak csoportjainkra, engedik meg maguknak a jelenlétet és részvételt. És más közösségi kezdeményezések mentén is azt tapasztalom, hogy erre az emberi élő kapcsolódásra egyre inkább van tudatos igény. Szerintem a techno közönsége különösen éhezik arra, hogy a partyn kívül is meg tudja szólítani egymást. Programjainkon a résztvevők teret kapnak arra, hogy gondolataikat megmutassák, és másokét meglássák a közös élményekről, a hasonló élethelyzetekről, és a kapcsolódó világképeikről.
„Önismeret és Klubkultúra.” – ezt látjuk a közösségi oldalatok borítóján. Mennyire lehet szerintetek riasztó vagy épp figyelemfelkeltő ez egy fiatal, elektronikus zenét hallgató személynek, aki éppen most folyt bele az elektronika és a szórakozás mély tengerébe?
Balázs: Úgy látom, hogy az elektronikus zene már önmagában egy önismereti kísérlet mindenkinél, ha nem is tudatos. Nekem az. Valamiért ide jövünk és keresünk valamit. Akinek ez most kezdődik, rengeteg élményben és helyzetben kell eligazodnia, a zenéken, táncon át a drogok és a társaság-kapcsolatok erdejében. Úgy látom, hogy fokozatosan ezek újabb kérdéseket vetnek fel, és lehet, hogy az önismeret már tudatos igényként is felmerül. Ilyenkor ‘jól jöhetünk’ egy lehetőségként, amit olyan brothers & sisters-ek kínálnak, kik maguk is átmentek vagy épp átmennek ezen.
Tamás: Az önismeret vagy a pszichológia szó minden szövegkörnyezetben riasztó lehet annak, aki nem kíván találkozni önmagával, vagy nem akar megmutatkozni mások felé. Szerintem van ilyen. Ez is OK lehet, tiszteletben kell tartani. De úgy gondolom, hogy az a hárítás idővel ambivalens érzéssé szelídül, és az ember elkezd egyre nyitottabbá válni, önmaga és mások lelki élete felé. Ha ez a fordulat megtörténik, akkor már olyan emberekkel szeretne találkozni az “önkíváncsi” egyén, akik hasonló világból jönnek, hasonló élményekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az elektronikus zene mára sok korosztály számára egy közös nevező. Ezt a közös hangot szeretnénk mi kimondhatóvá tenni.
Ha már az oldalatokon vagyunk, akkor az eseményeken belül láthatunk jótékonysági esteket, nyitott csoportos foglalkozást, meditációt, klub eseményt. Mi a tematika, vagy egyelőre keresitek a megfelelő érdeklődést?
Balázs: A klub alatt mi nem zenei szervezést értünk, hanem az alkalmaink nyitottságát, zenei oldalról szövetségeseket keresünk, ha lehet, mi nem szeretnénk partikat szervezni. A jótékonysági techno-buli pedig itt úgy értelmezhető, hogy a ‘jó ügy’ a saját mentális egyensúlyunk támogatása. Az első ilyen buli bevételéből pofoztuk ki a segítői szobát a Corvintetőn - nagy lépésnek érzem, hogy a közösség saját megemeléséért tesz valamit. Ugyan a csoport az ‘alaptermékünk’, 2015-ben már két párhuzamos csoportra is igény volt, de fontosnak tartjuk, hogy olyan fogásokat is tudjunk kínálni, melyek nálunk beváltak. A meditációt például páran kezdik szeretni, érteni. Ezek bővülnek, a relaxáció, a színház és a zene is tartogat még új lehetőségeket, töprengünk az új lehetőségeken. Ozorára pont ilyen érdekes új téma-workshopokat viszünk a zene és a képi szimbólumok gyógyító erejéről. Az elkötelezett csoportozást nehezebb lenne megoldani.
Szóval, támogatásra találtuk ki magunkat. A mentálhigiéné lényege az ép, működő folyamatok erősítése, annak tudatosítása, hogy mitől leszünk elviselhető vagy akár csodás érzésekkel tartósan a bőrünkben, hogyan bővülhetünk. A mentális egészség nem egyszerűen a baj hiánya, sokkal több. Persze lehetőséget teremtünk, hogy akkor is lehessen minket keresni, ha baj van. Rajta vagyunk egy saját oldal indításán, ahol már online konzultáció is elérhető lenne, de a csapatban már így is vannak megfelelő jártasságok a klinikai, tanácsadó szakpszichológusoktól a mentálosokig, egyéni vagy párterápiás ügyekben is kereshetőek szeretnénk lenni mihamarabb. Önmagunk fejlesztése és a stáb önismereti folyamata is fontos, s van már olyan önkéntesünk, aki az itteni élményének köszönhetően segítői képzésre szánta magát. Azon is dolgozunk, hogy a szakma más műhelyeivel is baráti kapcsolat alakuljon, hogy személyes bizalom alapján tudjunk küldeni vagy akár fogadni fiatalokat, igény szerint.
Tamás: Az SG számára minden olyan aktivitás üdvözlendő, és felkarolandó, ami segíti az egyén önmagához és másokhoz való tudatos kapcsolódását. Ezek közös célja az, hogy fókuszba állítsuk a jelent és érzékenyítsük magunkat arra, hogy megtaláljuk a körülöttünk lévő jó dolgokat, történéseket, más szavakkal a Groove-ot. Ennek a folyamatnak a mikéntje valóban igen változatos lehet a társasjátéktól kezdve a színházon át a képzőművészeteken keresztül a spontán találkozásokig. Én nyitott vagyok minden kezdeményezésre, aminek van valami emberi arca. Ezzel együtt az is igaz, hogy a már említett “alaptermékünk” jelenleg az encounter csoport. Azt gondolom, ez az a módszertani keret, ami leginkább passzol a filozófiánkhoz.
A meditációs eseményt ki is ragadom. Én magam gyakorló meditáló vagyok, talán már alulról karcolgatom az értelmét, de nekem sem árt tudnom, mit adhat az elektronikus zenei szórakozáshoz közel álló személyeknek a közös (vagy akár önálló) meditáció?
Balázs: Számomra a meditáció a legintimebb, legmélyebb kapcsolatom magammal. A techno is valami hasonló, csak míg az ülésnél a fő keret, hogy ‘nem nyúlunk semmihez’, minden marad ott, ahol van, addig a techno egy nagyon intenzív input, mely reakciót követel. Kérdésedre az ‘ezo’ válaszom az, hogy úgy tűnik, végső soron minden ugyanaz, minden ugyanarra emlékeztet, s a látszólag ellentétes dolgok lehetnek ugyanannak a végső forrásnak különféle megnyilvánulásai. A méreg és a gyógyszer egy gyökerű. Egy Pink Floyd dal jut eszembe, amit gyakran hallok a fejemben mostanság: So you think you can tell / Heaven from hell / Blue skies from pain / Can you tell a green field / From a cold steel rail? / A smile from a veil? / Do you think you can tell?
A konkrétabb válaszom, hogy a meditáció egyebek mellett - bár nagyfokú belső nekiszentelődést kér - úgy gondolom, ki tudja váltani a drogélmény bizonyos részeit, talán az egészet. Az alapvető hiányélmény, ami a cuccok mögött van, el tud illanni, pontosabban nem elillanni, hanem okévá válni, láb mellett jönni, mint egy jól nevelt kutya. Az ülés során fokozatosan kezdünk megbarátkozni a tudat működésével, ‘vászonnal a vetítővel és a fénnyel’, akkor a film történései már nem töltenek ki mindent - nem csupán a filmmel azonosíthatom magam, hanem egy tér keletkezik, amiben a film megy és még ez a tér is én vagyok. Az egésznek lesz egy olyan vibráló, friss plasztikus igazisága, amit sokan csak drogokkal tudunk megélni. Meditáció után egyszerűen minden friss és érdekes (valójában mindig az), egy beszélgetés, a szex, vagy egy feladat, s ez alól a techno zene sem kivétel. A parti közben pedig millió alkalom adódik, hogy beugorjon ugyanez, ugyanennek a tudatossága, a testem és a belső élményem, mint tudatosan megélt, spontán játéka ennek a nagy valaminek. Teremtés vagy teremtődés - kinek hogy.
Tamás: Hát… ennél szebben aligha lehet megfogalmazni választ a fentebbi kérdésre. Megyek is meditálni… :)
Ha valakiben felkeltjük most az érdeklődést, akkor hogyan tájékozódhat a legjobban rólatok? Van olyan vonalatok, ahol részletesebben kaphatnak információt, illetve mit és kiknek ajánlotok?
Balázs: Tyű… hát egyelőre csak a FB felületeink vannak, az SG oldalon sok info van, de tudtok írni Self Gézának, ami már személyesebb kapcsolat. Ha baj van, Gézát tudom ajánlani, illetve valamelyik segítőnknek írhattok közvetlenül, a nyári szünet után. Azután ott van ez az SG Tér nevű ‘zárt’ csoport, ahol mindenki együtt van, akit ez érdekel, s mindig örömmel fogadjuk a csatlakozást. Itt arra biztatunk mindenkit, hogy osszunk meg egymással valami személyeset, akár egy fotót, hogy ezt az almát majszolom épp, vagy akármit. Sosem tudhatod, hogy amit ide adsz, valaki másnak mit jelent, lehet, hogy nagyon sokat. Ajánlani is lehet bármit, csak legyen személyes. Például ebben a beszélgetésben ez a dalszöveg nekem személyes, fontos, érzelmi asszociáció volt, lehet, hogy nem is követhető, de már kezdem kapizsgálni, hogy mégis oké és mondható. Erre bíztatunk benneteket is.
Tamás: Számomra is izgalmas színtér az SG Tér, ahol online formában lehet megosztani személyes élményeket, gondolatokat. Ezekhez lehet kapcsolódni, kontrázni, és így létrejön egy csoportos élmény, amely a közösség építő célkitűzésünk egyik formája.
Mit láttok a közeljövőben, és mondjuk a következő 3-5 évben, amit szeretnétek megvalósítani közös kultúránk javára?
Balázs: Az egyesületté alakulással bajlódunk. Épp visszadobták a kérvényünket, mert nem magyar a nevünk. Egy olyan eleven szervezet szeretnénk lenni, ami alakul, bővül; nyitott, de szilárd kereteket tud adni, és szakmailag is vállalható színvonalat képvisel. Egy saját ízt.
Pályázni szeretnénk, hogy az ingyenesség közelében tudjunk maradni, s közben az ide komoly erőt beadó társaink vérét sem lenne jó folyamatosan leszívni. Nem lehet a végtelenségig önkénteskedni. Az, hogy szervezetként adni is tudjunk energiát a tagjainknak, a jövő fontos kérdése a számomra. Az itt dolgozóknak a hasznosság és az önmegvalósítás élményét adhatjuk - közösséget, barátságokat, a minket keresőknek a kikönnyülés és bizalom élményét. Az örömöt.
Szeretnénk elérni, hogy a pszi szakma és más érintkező területek kicsit más helyre tegyék a technót, s a techno oldaláról meg abban reménykedünk, hogy talán a saját képét formálni képes világként tekinthet magára, amit nem kizárólag a piac szempontjai mozgatnak, amiben nem csak a hatalom vagy az erőterek közti küzdelem, mutatkozási kényszer, hanem az együttműködés és akár a helyi ügyekért való tenni akarás is elfér.
Végül jó volna egy fix helyet találni, ahol tudunk dolgozni, hiszen annyi üres ház van a belvárosban... Jelenleg a különféle ügyeinkkel más-más helyeken nyomjuk. Nagyon büszkék voltunk magunkra és az egész közösségre, amikor a segítői szoba megvalósult a Tetőn. Kiderült mennyi jóindulat van itt, s nem mellesleg ez egy nagyon jó minta. Egy felelősségteljes klubvezetés érzi, hogy ezzel mennyit tesz a saját közönségéért. Sajnos nemrég mennünk kellett, mert másra kellett a hely, de ez így is csoda volt. Szóval reméljük, hogy ez is megoldódik. 5 év múlva? Remélem, olyan hely leszünk, ahol jó dolgozni, vagy csak betérni egy találkozásra.
Tamás: Én bízom benne, hogy 5 év múlva egy szakmailag beágyazott és elismert mentálhigiénés fókuszú közössége leszünk a techno kultúrának. Színes szolgáltatási palettával, és minőségi segítői erőforrásokkal.
Csak azt tudom mondani, hogy hálásak vagyunk a törekvéseitekért és legyen kellő mértékű kitartás bennetek, hogy ez elképzeléseiteknek megfelelően folytatódjon a Self Groove! Köszönjük az interjút!
Olvasóinknak annyit fűznék hozzá az interjú témájához, hogy ne féljetek élni a lehetőséggel, ha a szükség vagy az érdeklődés úgy hozza, itt tárt karokkal, baráti bizalommal várnak bárkit. Például legközelebb augusztus 13-án az Aurórában lesz Self Groove Klub, ahol szabadon ismerkedhetünk a programmal, az SG stáb tagjaival és résztvevőivel.
Interjú: Kovács M
Képek: Self Groove