Mearns ebben a provokatív és elgondolkodtató tanulmányban amellett érvel, hogy a politikai – tehát a hatalmi viszonyokat érintő – reflexiónak igenis fontos szerepe van a tanácsadásban és a terápiában.

Mindig szerettem egy csapat része lenni. Én még voltam kisdobos örsben is, aztán lelkes tagja az úttörőknek, nyaranta építő táborokban (ahol persze nem építettünk semmit) múlattam az időt... Aztán felnőttem, és a különböző munkahelyeimen voltam különböző csapatok tagja.

Nondirektív, kliensközpontú, személyközpontú. Ezekkel a kifejezésekkel szokás leírni azt a pszichoterápiás megközelítést, amelyet Carl Rogers fejlesztett ki.

Egy másik írásomban szó volt arról, hogy a nondirektív tanácsadás nem azt jelenti, hogy nincs irány, hanem azt jelenti, hogy a tanácsadás irányát nem a tanácsadó, hanem inkább a kliens határozza meg. Mégis nagyon sok a félreértés ezzel kapcsolatban.

Hosszú heteket gondolkodtam azon, hogy milyen formában lenne érdemes írni az encounter csoportokról. Azt szerettem volna, hogy könnyen érthető, átlátható, semmiképpen sem tankönyvszagú írás szülessen, úgy, hogy közben annak a kíváncsiságát is felkeltsem, aki még soha nem tapasztalta meg ezt a csoportélményt.

Carl Rogers szerint a személyközpontú szemlélet elsősorban egy létezési mód, amely attitűdökben és viselkedésben fejeződik ki. Amikor ezt a filozófiát megéljük, ez megnyitja az utat a bennünk rejlő képességek fejlődése előtt, másokban pedig pozitív folyamatokat generál. A személyközpontú szemlélet tehát semmiképpen sem módszer, vagy technika, inkább filozófia.

- Bizony, facilitátor.
- Ő vezeti a csoportot?
- Nem, nem csoportvezető.
- Akkor mit csinál egy facilitátor?

A praxisom egy nagyon fontos és alapvető vezérelve már a kezdetekkor megmutatta magát az üléseim során. Ennek lényege pedig az, hogy úgy gondolom és érzem, hogy a klienseim kezében van a saját életük és változásuk folyamatának a kulcsa.