Különleges élmény volt egyenrangúnak lennem a tanáraimmal.

Szerelmem Carl Rogers nevéhez fűződő személyközpontú szemlélet iránt azóta csak növekedett. Talán azért, mert ebben a közegben azt élem meg, hogy egyre inkább az lehetek, aki valójában vagyok, mások elvárásai pedig, hogy milyen legyek, egyre távolabb kerülnek tőlem. Egyre kevésbé irányítanak kívülről, belülről irányítom magamat. Kapcsolatban vagyok önmagammal, közel tudok lenni a számomra értékes és félelmetes érzéseimhez is.

Nekem az az igazán biztonságos, ha önmagam lehetek. A félelemtől a biztonság felé haladok, olyan biztonság felé, melyet én hozok létre magamnak, és amelyért én vagyok felelős. Én irányítom saját érzelmi biztonságom. Van erőm hatni másokra és bátorságom, hogy engedjem, mások hassanak rám. Itt tanultam meg megvédeni magam, kiállni magamért és mindeközben nem bántani másokat. Most már elfogadom magam és mások is elfogadnak – én is elfogadok másokat. A hétköznapokban sokszor sürgetnek, itt viszont nem kell rohannom, van ideje a mélységnek, az érzelmek megélésének, tudatosításának. Egyre bátrabb vagyok különböző lenni.

Elérhetőségek

molnar [PONT] simon [KUKAC] rogerskozpont [PONT] hu