- december 12.
Résztvevők: Draskóczy Magda és Popovics Judit.
Draskóczy Magda (DM): Kezdjük talán azzal a beszélgetést, hogy hogyan kerültetek kapcsolatba a Rogers Központtal.
Bálint Magdolna (BM): Én úgy kerültem a Rogers Központ közelébe, hogy kaptam egy hírlevelet, akkor még nem is a Rogers Központtól, hanem a "We Love Encounter" csoporttól, és én válaszoltam. A válaszom nem csak a meghívásra adott válasz volt, hanem elsősorban az örömömet fejezte ki, hogy szervezik ezt a programot. Azt hiszem egy hónap múlva kaptam választ a levelemre, és azután egy-két héten belül találkoztam Simonnal, és Simon érzékeltette, hogy lehet ehhez a csapathoz csatlakozni. Én azt hittem hogy ez egy kész csapat, és ide már nem lehet csatlakozni, de bennem volt egy vágy hogy milyen jó lenne. Szóval ez volt az első találkozásom a Rogers Központtal, és nagyon örültem annak, hogy létrejött és hogy van. Nem tudtam mit fognak csinálni, de azt tudtam hogy személyközpontúak, és óriási izgalommal vártam hogy mi lesz ebből.
DM: A te kapcsolatod jóval régebbi, Anett.
Hunyadi Anett (HA): Igen. A We Love Encounter 2015-ben indult el, és akkor encounter csoportokat kezdtünk tartani. Két facilitátor dolgozott ebben, Molnár Simon és Simon Kata. Havonta egy alkalommal volt encounter csoportunk a Karácsony Sándor utcában, és aztán ebből nőtte ki magát a Rogers Központ. Végül is a 2015 -16-os év volt amikor főleg Simon kezdett gondolkodni arról, hogy csapatban kellene dolgoznunk, és akkor az első kuratóriumi tagság összejött. Nyilván akkor még nem úgy hívtak bennünket, mert akkor még nem volt alapítvány. Szerintem nagyjából akkortájt volt már hírlevelünk, a We Love Encounter hírlevele. Szóval így indult.
DM: És te az alapítók közé tartozol, Anett?
HA: Nem az alapítók, hanem a kitalálók közé. Igazából Simon és a körülötte lévő személyközpontúak voltunk a kezdeményezők, tehát akik a képzés területén vagy magánéletileg kapcsolódtak Simonhoz. Akikben volt ilyen jellegű érdeklődés és akiket érdekelt az encounter, azokat Simon kezdte megkeresni és összefogni, és azok között voltam én is.
DM: Kezdettől benne voltál a kuratóriumban.
HA: Igen, amikor végül is elkezdtünk abban gondolkodni, hogy egyáltalán alapítvány lesz, és nagyjából összeállt a kuratórium, és tudtuk hogy kik lesznek az alapítók. Akkor már egészen tudatosan kezdtünk együtt dolgozni, közösen dolgoztuk ki az alapító okiratot, és a szükséges jogi procedúrát is közösen vittük végig. Nem voltunk sokan, azért azt el kell ismerni.
BM: Hát most sem vagyunk olyan sokan. Most hogy beszéltél erről, most kapcsolódott össze bennem, hogy azok akik az első Időszakban ott voltunk, mi még mindannyian képzésben voltunk, és a képzésnek ez a lendülete olyan volt mint egy kohó, maga a képzés ahol valami nagyon készülődött. Nem csak a képzés során képződtünk hanem annak mentén ezek az emberek szerettek volna valamit csinálni, folytatni, vagy létrehozni. Én most erre gondolok, de lehet hogy ez túlzás, hogy valahogy ez a képzésből nőtte ki magát.
HA: Nem túlzás, ezt egyáltalán nem érzem túlzásnak. Az egésznek az alapgondolata, az első kuratóriumi tagok, Simon, Kristóf, Kata és István, ők együtt képződtek. Én meg hozzájuk csapódtam, én akkor kezdtem a képzést. Ez egyfajta inspiráló erővel bírt.
BM: Igen, igen.
HA: A Karácsony Sándor utcában nagyon magas létszámú nyitott csoportok mentek. Szerintem a képzésből merítettük hozzá a bátorságot is, hogy ilyet merjünk csinálni. Arra emlékszem, hogy a Karácsony Sándor utcában az egyik keddi csoport előtt kértük fel a Magdát, hogy legyen alapító. Nekem ez nagyon szimbolikus hogy arról a helyszínről, ahol az első csoportjainkat tartottuk, valójában onnan indult el az alapítvány.
BM: Szóval a mai napig vannak ezek a nyitott csoportok. ez szerintem egy óriási dolog. Most már egy kicsit máshogy, most már hetente vannak. Illetve az elmúlt két évben kénytelenek voltunk kipróbálni az online-t, és az is működik.
Popovics Judit (PJ): Milyen szerepetek volt eddig a Rogers Központ életében?
HA: Amikor kezdődtek a We Love Encounter csoportok, meg aztán is sokáig én nem facilitáltam, hanem mindig ilyen háziasszony voltam az encounter csoportok előtt. Akkor még emlékszem, hogy egyes csoportok előtt kipakoltunk teát, meg volt süti és én jellemzően ezeket csináltam, és beültem a csoportba is. Aztán utána én vettem át a Karácsony Sándor utcai csoportot, Kristóffal együtt facilitáltunk ott. Az Encounter Napokon én jellemzően háziasszony vagyok. Nekem ez egy nagyon komfortos, jó szerep, nagyon szeretem. Kuratóriumi tag vagyok az elejétől kezdve. Azt hiszem hogy nekem főleg az ilyen szervező, háziasszony. pályázatíró, főleg ilyen jellegű szerepek jutnak, de nyilván nem véletlenül, én ebben érzem magam otthonosan.
BM: Én akkor csatlakoztam először a Rogers Központhoz hivatalosan, amikor az ötödik kerületben lett egy új keddi csoport, mert már túl nagyok voltak a csoportok a Karácsony Sándor utcában. Akkor Simon megkérdezte tőlem, hogy beállnék-e facilitálni, és én vállaltam. Egy-két év után nagyon aktívan kezdtem ebben részt venni, és nem csak a facilitálásban, hanem megláttam hogy itt vannak ilyen szervezői munkák, és amit tudtam azt csináltam. Ha valamilyen
feladatért odaálltam, akkor azt Simon ideadta és instruált. Abban az időben egyre több mindent kezdtem el csinálni, és nagyon élveztem, és amikor változás történt a kuratóriumi tagságban mert kurátorok lemondtak, akkor lettem én kurátor. Ezek a megnevezett szerepek olyan felelősséggel járnak, amit én átélek, és akkor az szokott az én dilemmám lenni hogy hogyan tudom elég jól csinálni, megfelelő ember leszek-e ahhoz. Amikor Simon lemondott, arról kellett dönteni, hogyan
csináljuk tovább a Rogers Központ Alapítványt. Felmerült a kérdés, hogy ki legyen az elnök.
Akkor - átgondolva a helyzetet - társelnöki keretben elvállaltam Anett-tel együtt.
DM: Igen, tulajdonképpen ti találtátok ki ezt a társelnöki formát.
HA: Magdi találta ki
DM: És hogy érzitek magatokat ebben a működésmódban?
HA: Én nagyon nagyon bizakodó vagyok. Nekem egyébként is nagyon jó Magdival együtt dolgozni, most már viszonylag régebb óta ismerjük egymást. Azt hiszem hogy én vagyok a nehezebb eset, vagy nehezebben elérhető, de szerintem az összecsiszolódás fázisában vagyunk, ami egyre jobb és jobb lesz. Szerintem az nagyon fontos, hogy van közöttünk egy régi kapcsolat. Jó lesz ez.
DM: Tehát tudjátok, hogy kivel vállaltátok ezt a feladatot.
BM: Igen.
HA: Igen. Nálam a döntésben ennek elég nagy szerepe volt, hogy Magdi keresett meg, és hogy Magdival dolgozunk együtt. Ez egy fajsúlyos érv volt.
BM: Így volt, az én fejemben született meg a társelnöki rendszer gondolata. Arra gondoltam, hogy minek ezt egyedül csinálni, meg hogy itt vagyunk egy ilyen szervezetben ahol az együttműködés nagyon hangsúlyos és fontos, és arra törekszünk, hogy tekintetbe vegyük a másikat és együttműködjünk. Adta magát, hogy ki kellene ezt próbálni. Lezártunk egy időszakot, amikor
egy elnök volt, és vajon hogyan működik ez a szervezet társelnöki rendszerben.
DM: Mintha benne lennénk egy ilyen folyamatban, hogy a korábbi egyszemélyes vezetés után most van két társelnökünk. Lehet hogy tartunk valami kooperatívabb forma felé? Van ebben valami olyan szándék, hogy szélesítsük az Alapítványban aktívan részt vevők körét?
BM: Nem csak személyi változások vannak a Rogers Központnál, hanem a működésünk is más, és én arra törekszem, hogy ennek teret adjunk. Ez nem csak a társelnöki együttműködést érinti, hanem a többiekkel való együttműködést is. Ebből most még biztos hogy nem látszik semmi, mert még mindig az átmenetben vagyunk. Meg szeretnénk újra szólítani az önkénteseket, és remélem hogy ez majd nyitott fülekre talál. Azt hiszem hogy várnak már nagyon erre a megszólításra. Igen, mindenképpen érzékelhetőbb együttműködést szeretnénk.
DM: Szóval ez a közeljövő feladata.
BM: Igen.
HA: Én úgy vagyok vele, hogy kipróbáljuk most ezt is, hogy miként megy egy teljesen másfajta vezetési stílussal. Ahhoz nagyon tudok csatlakozni, hogy igen is tudomásul kell venni hogy vannak felelősségek amiket vállal az elnök. Azt hiszem Simonnál nem éreztük ennek a súlyát, fontosságág, ami hiba. Ennek a felelősségnek a megosztására alkalmas az, hogy ketten vagyunk. Az elmúlt évekből tanulnunk kell, egyszerűen nem lehet egy emberre rakni minden felelősséget, például ahogy Simon vitte a vállán. a Rogers Központot.
DM: A korábbi beszélgetésből kiderült hogy a Rogers Központ nagy erősségei az encounter csoportok, de azért csináltunk mást is az elmúlt években: interjúkat, workshopokat különböző személyközpontú emberekkel, hívtunk meg vendégeket külföldről, sok mindent. Ahogy említetted, Anett, együtt fogalmaztátok meg öt évvel ezelőtt az alapszabályt, ami még egy csomó lehetséges feladatot felsorol a Rogers Központ Alapítvány számára. Nem tudom, volt-e időtök ebben az átmeneti és viszonylag rövid időben azon gondolkodni, hogy milyen irányba szeretnétek - ha szeretnétek - változtatni vagy bővíteni az Alapítvány tevékenységét.
HA: Én egyelőre nagy merészségnek gondolnék bármifajta bővítést, inkább a stabilitás felé mennék, és inkább abban látom az elkövetkezendő évnek a feladatát, hogy próbáljuk meg magunkat rendesen definiálni, legyen egy erős kuratórium és legyen a Rogers Központnak egy erős önkéntes csapata. Szerintem ez most a legfontosabb. És annak kitalálása is, hogy hogyan lehet önkéntesként csatlakozni, illetve hogy hogyan lehet megtartani az önkénteseket. Szentem ez most a legsürgetőbb feladat, én egyelőre tevékenységi kör bővítésben nem gondolkodom. A Rogers Központ megjelenít egyfajta társadalmi felelősségvállalást, és reméljük hogy ebben is nagyobb szerepet tudunk vállalni. Szóval egy csomó lehetséges feladat van, amihez még hozzá sem nyúltunk, de benne van az alapító okiratunkban. Szerintem a jelenlegi célkitűzéseink alapján is fel tudnánk építeni egy ötéves tervet anélkül, hogy bármit is módosítanánk az alapító okiraton.
BM: Én sem hoznék be új dolgokat, illetve én is körülbelül így látom ahogy Anett elmondta. Annyit tennék hozzá, hogy ha azokat a programokat amiket csinálunk és amiket eddig is csináltunk - most gondolok a keddi csoportokra, az évi két Encounter Napok rendezvényre, workshopra, - a következő évben megcsináljuk egy olyan színvonalon ahogy meg szoktuk csinálni, az már a stabilitás felé mutat. Ugyanakkor gondolok az önkénteseinkre, akik velünk vannak és közösségi munkájuk mellett saját projektjüket a Rogers Központban szeretnék megvalósítani. Ezzel jobban láthatóvá válhatnak és így is megélhetik az idetartozást, ami fontos a stabilitáshoz.
PJ: Én röviden megkérdezném még azt, hogy mi a ti viszonyotok a személyközpontú szemléletmódhoz, irányzathoz, módszerhez, létmódhoz. Mit jelent ez nektek, milyen helyet foglal el az életetekben, a szívekben?
HA: Ez nagyon nehéz kérdés és nagyon összetett. Nekem nagyon változó a viszonyom a személyközpontú szemléletmódhoz, és lehet hogy nem ez a válasz a PC, de akkor is ez van. Szóval hogy nagyon sokat foglalkoztat, és hol mélyebben benne vagyok, hol meg erősen távolítom magamtól, egyébként most pont középúton vagyok. Most éppen az foglalkoztat, hogy miként lehet személyközpontúan vezetni egy szervezetet, és ez nem feltétlenül a Rogers Központhoz kapcsolódik első körben.
BM: Nagyon izgalmas ez a válasz, Anett, mert igazából én is így vagyok, miközben érzem ennek a szemléletnek a természetességét. Amikor direktebben működöm valamilyen helyzetben, azt megpróbálom befogadni. Az is az enyém, amikor nem tudok teljesen abban a személyközpontú létformában lenni, ami egyébként nekem nagyon természetes. Lehet, hogy elfogult vagyok a személyközpontú szemlélet iránt, ezt vállalom. Lehet hogy ez így jó. Jók vagyunk
így társelnökként, Anett, hogy a személyközpontú szemléletben te két lábbal a földön állsz, én pedig vállaltan elfogult vagyok.
DM: A Rogers Központ deklaráltan vállalta ezt a személyközpontú szemléletet, de tényleg izgalmas kérdés az, amit Anett, te is mondtál, hogy hogyan tudjuk ezt a szemléletet egy alapítvány vitelében megélni és megvalósítani.