A személyközpontú szemlélet csoportokban való alkalmazásának alapfeltevése az, hogy minden emberben megvan a képesség arra, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket, és felhatalmazza magát arra, hogy olyan egyedi, konstruktív irányba fejlődjön, amely számára és a közösség számára is előnyös. A csoportban minden csoporttag egyben „terapeuta” is lehet, támogatva ezzel a másik fejlődését, valamint lehetővé téve, hogy a tagok tanulhassanak egymástól. Az a tapasztalat, hogy az ember segíthet egy másiknak, fokozza önértékelését, és önmagában terápiás hatású lehet.

A Rogers-féle encounter csoport abban különbözik a többitől, hogy nem használ semmiféle strukturált gyakorlatot, szabadságot biztosít a csoporttagok számára, így kizárólag a résztvevők döntik el, hogy hogyan használják fel a rendelkezésre álló időt, ők határozzák meg a csoport céljait és tevékenységét. A csoportvezetőt Rogers facilitátornak nevezi, aki a csoport természetes folyamatainak serkentője, a biztonságon alapuló légkör kialakulásának támogatója, a csoport kereteinek meghatározója, azonban nem irányít és nem értelmez. Szerepe a „megfigyelő”, „megtartó”, „biztonságot” adó kifejezésekkel jellemezhető, jelenlétével biztosított, hogy a csoportban legalább egyetlen ember van, aki figyel mindenre, ami elhangzik. Ennek megfelelően minden csoporttag biztonságban érezheti magát, hiszen egyvalaki biztosan figyel rá, megérti és követi, amit mond. A személyközpontú csoportok gyakorlatában megjelent a facilitátor nélküli csoport is, ahol minden tag azonos felelősséggel bír, a keretekről a csoport együttesen dönt. Az ilyen csoportokban mindenki résztvevő és egyben facilitátor is.

A személyközpontú encounter csoportban az "itt es most"-ban megjelenő, hiteles egyéni és csoportos élményekre és azok visszatükrözésére helyeződik a hangsúly. Tehát nem a facilitátor, hanem az egész csoport jelent tükröt az egyén számára. Szervezett, irányított visszajelzés nincs, mint az egyéb tréningcsoportban. Ez nem azt jelenti, hogy a visszacsatolás elmarad, sőt, éppen ellenkezőleg. A visszajelzés a csoportélmény részévé válik, annak természetes velejárója, a folyamatba illeszkedik. A csoportban megélt, fokozatosan növekvő bátorság és szabadság miatt bármikor lehetséges, hogy valaki visszajelzést kér magáról vagy egy történésről. De ezt sosem kötelező megtenni. A szabadság koncepcióba ez is belefér: a személy felnőtt, képes eldönteni, akkor fog visszajelzést kérni, amikor valóban szüksége van rá.

Kiknek javasolt az encounter csoport?

Az encounter csoport elsődleges célja, hogy a résztvevőkben felébredjen a vágy önmaguk sallangoktól, álarcoktól mentes megismerésére, valamint igény mutatkozzon bennük arra, hogy másokkal is találkozzanak. Ezért egy induló encounter csoportba csaknem bárki jelentkezhet. Az egyetlen hangsúlyos szempont, hogy az érdeklődő kedvet és kíváncsiságot érezzen az önmagára vonatkozó tapasztalatok átéléséhez.

Hunyadi Anett