Ismerős ez a beszélgetés azoknak, akik már belekóstoltak akár egyszer is az encounter csoportba és utána próbálták elmagyarázni annak lényegét a családnak, barátoknak?

Mert tulajdonképpen mit is csinál egy facilitátor? Mit tehet meg? És mit nem? Milyen „stratégiát” alkalmaz? Vagy azt a csoportnak megfelelően határozza meg?

Mivel engem is számtalan kérdés foglalkoztat a facilitátor „miben létével” kapcsolatosan, ráadásul gyakran tapasztalom, hogy szerepe bizonytalanságot szül a csoportokban, így elkezdtem ezzel a kérdéskörrel foglalkozni.

Általában szólva a facilitátor olyan személy, aki segíti a csoport tagjait abban, hogy együttműködve elérjék a közösen kitűzött céljaikat. Támogatja egy olyan biztonságos és elfogadó légkör kialakulását, amely lehetővé teszi a csoporttagok számára az érzelmek kifejezését, megélését, valamint a védekező mechanizmusaik csökkenését. Carl Rogers mentén elindulva a facilitátor egyfajta – a csoportfolyamatokat serkentő - spontán dinamizáló erőként határozható meg. A személyközpontú encounter csoport facilitátora bízik az „itt és most” megszülető csoportfolyamatban és az érzelmek szabad kifejezésében, ezért nem irányít, valamint kerüli a direkt beavatkozásokat. A rogersi szellemnek megfelelően teljes egyenrangúság és demokrácia jellemző a csoportban, nincs struktúra és a csoport kezdetén kimondott, elérendő cél sem.

De mi a helyzet az érzésekkel? Hiszen egy csoportban megéljük pozitív és negatív érzéseinket, sebezhetővé válunk, megválunk szerepeinktől. És a facilitátor? Ő távol tartja az érzelmeit a csoportban és próbál minél objektívebb lenni? Éppen ellenkezőleg. A facilitátor csak úgy tud hitelesen jelen lenni a csoportban, ha érzéseit bátran kifejezésre juttatja, saját maga is elérhetővé válik a csoporttagok számára. Nem különleges, megközelíthetetlen, „misztikus figura”, inkább nagyon is emberi, érzékeny, érző. Kommunikációjában a facilitátor is nyílt, azt is őszintén elmondja, ha esetleg dühíti, frusztrálja valami. Ha valami negatívan érinti őt, vagy ő maga kíván konfrontálni valakit, akkor ezt megteheti. Kommunikációja a jelenről szól, mit érzékel, miként van jelen az adott szituációban – nem tegnap és nem holnap - itt és most. Cselekedetének mozgatórugója a spontaneitás, kerüli a csoportfolyamat értelmezését és a szabályok felállítását, továbbá kifejezetten óvakodik a tagok viselkedésének analizálásától.