Ma 2017. szeptember 23. szombat, Tekla napja van.

A személyközpontú tanácsadás

Kategória: Alapítvány
Megjelent: 146 alkalommal

Egy másik írásomban szó volt arról, hogy a nondirektív tanácsadás nem azt jelenti, hogy nincs irány, hanem azt jelenti, hogy a tanácsadás irányát nem a tanácsadó, hanem inkább a kliens határozza meg. Mégis nagyon sok a félreértés ezzel kapcsolatban.

Gyakran azt gondolják a személyközpontú tanácsadásról, hogy végeláthatatlan, szétfolyó és passzív. Én ezt teljesen máshogy látom. Főleg azt, hogy az egész folyamat passzív, ugyanis a terápia folyamata nekem arról szól, hogy nagyon is aktívan, közelről, óvatosan és minél kreatívabban követem a kliensemet.

A személyközpontú terapeután igyekeznek a kliens tempóját és irányát felvenni és hozni mindazt ezen az úton, amire a kliensnek szüksége van. Ez egy aktív és elő folyamat, nem pedig csupán arról szól, hogy aktívan figyelünk, empatizálunk, reflektálunk és hiteles érdeklődéssel fordulunk a kliens felé, hanem terapeutaként (és személyként) hitelesek vagyunk úgy, hogy az a kliens érdekeit szolgálja. Ebben akár az is benne lehet, hogy személyiségteszteket, vagy akér kognitív és viselkedésterápiás eszközöket (vagy bármi más eszközt) használunk, de mindig csak oly módon, ami a kliens érdekében van.

Ez egyébként jóval bonyolultabb annál, mint ahogy ez le van írva, mert valaki másnak az érdekében tenni valamit azt jelenti, hogy a saját szempontjainkat félretéve segítjük a klienst azon az úton haladni, amelyet ő választ magának. Különösen nehéz ez akkor, amikor terapeutaként (és személyként) nekünk teljesen más elképzelésünk van a "jó" megoldásról. A folyamat közben természetesen reflektálunk a kliens érzéseire, gondolataira és tetteire, tesszük mindezt hitelesen. Úgy ahogy mi vagyunk.

A személyközpontú tanácsadó napirendje alapvetően a kliens önmegvalósításának követése a fentebb leírt módon, felismerve azt, hogy az emberek akkor, amikor önmegvalósítónak észlelik önmagukat, akkor képesek a saját maguk számára a legjobb döntéseket meghozni, aminek eredményeképpen egyre teljesebb személyként működnek.

Mindezzel együtt érthető, hogy a nondirektivitás összezavarhat minket, mert lényegében megmondja nekünk, hogy mit ne tegyünk, viszont nem mondja meg, hogy mit tegyünk. És nem is fogja. A személyközpontú tanácsadóknak nincsenek feltételezéseik arról, hogy a klienseknek mire van szükségük, vagy hogyan lehetnének szabadok. A személyközpontú terapeuták legfőbb attitűdje, hogy a velük szemben ülő személy a saját útját járja. És mi ezen kísérjük.

Szekeres Kristóf